Az új realizmus az irodalomban egy viszonylag friss irányzat, amely a posztmodernrel való szembefordulásból született meg. Célja, hogy visszahozza a valóság ábrázolásának és értelmezésének lehetőségét az irodalmi művekbe, szemben a posztmodern relativizmusával és dekonstrukciójával. Az új realizmus nem azonos a klasszikus realizmussal, hanem egyfajta frissített, kortárs változata annak, amely figyelembe veszi a 20. és 21. század társadalmi, filozófiai és technológiai változásait.
Főbb jellemzők:
- Valóság visszahozása – Az új realisták elutasítják azt a posztmodern nézetet, hogy a valóság kizárólag nyelvi konstrukció. Azt vallják, hogy a valóság függetlenül létezik az emberi elmélettől és narratíváktól.
- Tárgyilagosság és hitelesség – Az új realizmus törekszik arra, hogy a világot közvetlen módon mutassa be, anélkül hogy teljesen alárendelné magát az elbeszélő nézőpontnak vagy az elbizonytalanító szövegstratégiáknak.
- Narratív egyszerűsödés – A posztmodern kísérleti elbeszélési technikáival szemben az új realizmus gyakran letisztultabb, lineárisabb narratívát használ.
- Társadalmi problémák tematizálása – Sok új realista mű középpontjában a kortárs társadalmi kérdések állnak, például a gazdasági egyenlőtlenségek, migráció, ökológiai válság, identitásproblémák.
- Erős karakterábrázolás – Az egyéni sorsok és érzelmek hiteles bemutatása kiemelt szerepet kap.
- Technológia és globalizáció hatása – Az új realizmus irodalmában megjelenik a digitalizáció és a média uralma, de ezeket a valóság részeként kezeli, nem csupán metaforikus vagy filozófiai kérdésként.
Filozófiai háttér
Az új realizmus irodalmi elmélete részben Maurizio Ferraris olasz filozófus munkásságára épül, aki az új realizmust (neorealismo) filozófiai kontextusban fogalmazta meg. Ferraris szerint a világ objektív módon létezik, függetlenül attól, hogy hogyan írjuk le vagy értelmezzük azt. Ez az elképzelés szembemegy a posztmodern gondolkodás azon állításával, hogy a valóságot teljes egészében a nyelv és a társadalmi konstrukciók határozzák meg.
Kortárs példák
- Karl Ove Knausgård – Harcom című műsorozata egy erősen személyes, de dokumentarista eszközökkel dolgozó új realista regényfolyam.
- Édouard Louis – Leszámolás Eddyvel és más művei a társadalmi mobilitás és a munkásosztály életének realista ábrázolását hozzák vissza.
- Elena Ferrante – Nápolyi regények sorozata egy új realista látásmóddal dolgozó, mély emberi és társadalmi drámát bemutató mű.